Hiányzó karácsonyi gyerekek
Az év vége a számvetés időszaka. No meg a statisztikáké.
Szilveszter este átgondoljuk, mi is történt idén. Mit tettünk, mennyivel gyarapodtunk és mit vesztettünk. Adott esetben kit. A községi vezetők a közösség számadatait vizsgálgatják, köztük a gyarapodást és a fogyást. Ez pedig teljesen mérhető, rideg adatokat ad.
Lehet, hogy Soltvadkert az országosnál sok mindenben „jobban teljesít”, de ne feledjük az országos trendeket: sok mindenben mélyponton vagyunk! Elég, ha kinyitom a közösségi oldalakat, és látom, mit osztanak meg a magyar lányok és asszonyok: „Nekünk ne jelentsék ki azt, hogy szüljünk!”…
Szomorú a magyar karácsonyfa. Ott van a megszületett Megváltó, de egyre inkább hiányoznak onnan a gyerekek. Mondhatni: lassú öngyilkosságra ítéltük önmagunkat.
Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének adatai szerint átlagosan 42 millió abortusz van évente a világban. Persze, hogy nem Afrikában vagy Ázsiában. Ezek zöme Európában és Észak-Amerikában történik. Tragikus szám. Ennyi meg nem született élet. De mondhatni így is: ennyi kioltott élet! Nemrég volt Németországban a „Marsch für das Leben”. Ez az élet menete, egy jelentős megmozdulás a magzati élet védelmében. Sokan, köztük neves közéleti és egyházi emberek vesznek részt ezen, támogatva az abortuszellenes törekvéseket.
Lux Elvira, a most nyolcvanhat éves szexuál pszichológus olyan asszonyokkal foglalkozik kurzusain, akik életük jelentős részét az önmegvalósításnak szentelték. Akik hosszú éveken át a karrierjüket építették, s számukra mind a házasság, mind a gyermekáldás csak akadályt jelentett. S egyszer csak hiányozni kezdett nekik egy gyermek…
Ahogy Lux Elvira fogalmaz, a nőket, akik nem tudják, hogy a női beteljesedés legfelső foka anyának lenni, azokat „föl kell nevelni”.
A professzorasszony Magyarországon a téma első tudós művelője, aki amúgy apácákhoz járt iskolába és több mint hatvan évet töltött házasságban, férje 2013-ban bekövetkezett haláláig.
Ehhez is kell erő. Vagy inkább: ehhez kell igazán az erő!
Még egy gondolat: nincs szomorúbb annál, amikor idősödő emberek úgy tartanak kutyát, macskát, hogy teljesen emberszámba veszik. Beszélnek hozzá, és Ő tölti ki az életüket. Valaki hiányzik ott: a gyerek, az unoka, akinek tovább lehet adni a tudást, a gondoskodást és a szeretetet.
Gondolkodó(bb) újévet!
Ifj. Káposzta Lajos
2015