Szécheni István
A gazdag gróf beutazta a Kárpát-medencét, Európa több országát és Ázsia egyes vidékeire is eljutott. Tapasztalatait több művében összegezte. Gondolataival messze megelőzte korát. Az országgyűlés felsőházában ül. 1848-at nem tartja nagy sikernek, és pár hónap múlva ki is lép a közéletből.
Idézetek
Ismert angol mondás: “Time is money”. – Valóban nagyszerű mondás, de szerintem nem eléggé kimerítő, mert ahogy én gondolom, – hogy pontosak legyünk -, azt kellene mondani: Time is more than money! Mert a világ ezer példája mutatja, hogy a gazdag, ha koldusbotra jutott, ismét meggazdagodhatik, sőt gazdagabb lehet, mint valaha; a pénz stb. tehát pótolható, míg az elfecsérelt idő visszavonhatatlanul elveszett.
—–
Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten.
——
Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobb hibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát.
—–
Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre.
Kossuth Lajos
Középnemesi család, jogász, alsóházi képviselő az országgyűlésben. Fokozatosan válik politikussá és újságíróvá. Közben számos projektet vezet, az egyik után megismeri a császári-királyi börtönt is. 1848-ban eljön az ő ideje — rengeteg nehézséggel. Végigcsinálja, jó ötven évvel túl is éli, de sohasem szabadul meg tőle.
Idézetek
Ha valamely kormányszék a sajtószabadságot eltörli, cselekedeteit a közönséges ítélet alá ereszteni fél, s aki ettől fél, annak cselekedetei igazságtalanok.
——
Ezredéves történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk gyermek nemzet; 1848-i történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk elaggott nemzet.
—–
Némely embert jobb szeretek nyílt ellenségnek, mint kétes barátnak.
Wesselényi Miklós
Erdélyi főnemesi család, magyarországi birtokokkal is. Sokat publikál, Széchenyivel is utazik, fő műve a Balítéletekről címet viseli. Az 1838-as pesti árvíz egyik hőse, sok embert megment. Aztán ő is megjárja a börtönöket, amit egészségének megromlása követ.
Idézet
Sokan az ellenzéstül úgy félnek, mint a setétségtül, az pedig éppen oly szükséges az igazság tökéletesb kifejlődésére, mint ez a nap sugárinak szembetűnőbb tételére. Semmi sem lehet az egész világi egyetemben nyomás és ellennyomás nélkül. S csak oly tanácskozás szül bölcsességet s áraszt áldást az emberiségre, hol szabad, hidegvérű, tiszta át- s belátás vezérli a vizsgálatot s okoskodást.
Táncsics Mihály
Jobbágy származású közíró. Sem a reformkorban, sem a szabadságharc alatt, sem utána, de még a kiegyezés után sem szeretik. Legalábbis nem sokan, mivel elég keményen ostorozza a mindenkori hatalmat, főleg a szociális problémák miatt. Az tény, hogy egyik írása miatt1848. március 15-én éppen a budai börtönben ül, és kapóra jön a népnek, hogy kihozzák onnan.
Maga Táncsics is szűkszavú. Mindösszesen két oldalt szentelt a nagy napnak terjedelmes életrajzában. Ebben megemlíti, hogy a császári őrség parancsnoka „halálsápadtan lépett be hozzám jelenteni, mi történik, hogy forradalom van, hogy teméntelen népsokaság Pestről már a várban van engem kiszabadítani. Akadozva, hebegve kért, rimánkodott, hogy valami beszéddel a közelgő sokaságot ellene ne ingereljem, mert hiszen ő – mondá – csak alárendelt személy levén” parancsra cselekedett.
Ekkor kereste fel őt józsefvárosi lakásán egy fiatalember, aki maga 80 forinttal támogatta. Táncsics így írja le a jelenetet: „A fiatalember, aki március 15-e előtt személyesen sem engem nem ismert, sem pedig én nem ismertem őt, e fiatalember Petőfi Sándor volt”.
Idézetek
Aki nem jól tanulja meg mesterségét: maga vallja kárát…
—–
Oh mennyit mondhatnék én a robot s egyéb úri tartozások miatt történtekről, mik keblemet föllázíták
—–
Ha valamely rangos úriember volnék, irataim föl sem ötlenének, mert a kormány jól tudja, hogy rangos ember, ha olyanféle eszméket s elveket pengetne is, milyeneket én szoktam: az nem is volna meggyőződés, hanem csak ámítás, a népszerűségre való törekvésnek egyik módja