Sokan a nyuszihoz menekülnek.

Az legalább aranyos, lehet simogatni és nem akar meggyőzni semmiről. Olyan, mint a karácsonyi csecsemő: kedves, gőgicsél, ártatlan és rengeteg kedves állat veszi körül (jó: a szamár és az ökör elől harap, hátul rúg, de a pásztorok kisbárányai aranyosak itt is). Na meg jönnek a királyok (nem migránsok, mert hazamennek) és hoznak ajándékot. Ergo mi is adhatunk / vehetünk / kaphatunk valami hasznos(nak tűnő) ajándékot! És ez jó!

De a húsvét és annak előtörténete, na meg utána az egyszerű halandónak megfejthetetlen jézusi pluszjelenlét itt a földön még negyven napig: ez borít mindent.

Azaz: nem mindig kellemes emberek

       nem mindig kellemes cselekményekkel

             és nem mindig kellemes gondolatokkal.

A mai emberek jelentős része konfliktusrkerülővé vált. Pedig csak el kellene olvasni a jézusi történetet. Na de nem bibliázni akarok itt. Írtak erről mások is, például a pszichológusok. Elmélkedjünk kicsit Kopp Máriával, akinek gondolatai rendkívül helytállók.

Három embercsoport a kereszt alatt

Három embercsoport áll golgotai kereszt alatt, a tanítvány, a pogány és a farizeus (azaz túlbuzgó, hitével kérkedő ember). Mindig, minden nap azt a kérdést kell föltenned, hogy hova akarsz tartozni. Persze, hogy egy ilyen kérdésre az a válasz, hogy a tanítványok között akarok lenni. De emennyire vagy te tanítvány? Ezen az úton járva sikerült magamat „vissza-göngyölíteni” a normális életbe. De a hitben valóban megvan a kegyelmi ajándék, mert megtapasztalható, hogy ez a magunk erejéből nem megy. Ezt a kicsi akarati döntést meg kell hozni. Különben a Jóisten nem töri rád az ajtót. Krisztus nem töri be az ajtót, csak kopogtat.

Ismered-e a szereplőket?

A húsvéti/nagyheti történetben, majd az utána lévő negyven napban Jézusnak legalább annyi arcát és valóját ismerjük meg, mint eddig. De vajon ismerjük e? — így harminc évvel politikai és ideológiai rendszerváltásunk után?

Újra Kopp Mária szavai:

Európában olyan névleges kereszténység van jelen, amelyik — valaki szavaival — lényegében, keresztény volta ellenére kidobta az ablakon a Bibliát, az „alapüzenetet”, a kereszténység „szent iratát”, de utána küldte az alapítót is, Jézus Krisztust, mondván: a mi kereszténységünkhöz ezek nem kellenek..  Milyen „schizophrén kereszténység az, amikor azt mondjuk: a kereszténység nekünk kell(!), de az alapítóját, Jézus Krisztust, és az „alapító okiratot”, az alapművet, a Szent Írást — finoman szólva — az ablakon „küldjük ki?” Ez a mi „európai” kereszténységünk. Hivatkozunk Európa keresztény gyökereire. Mi a kereszténység „gyökere”? Az alapító Jézus Krisztus, és az alapmű, mely végig Róla szól. De hát ez az Eu-nak, ill. a nyugati világnak nem kell és a gyökerek el vannak vágva…! Ezt pedig a vallástalan Popper Péter mondja.

Vallástalan világ klisékkel — amik nem adnak támaszt!

Iskolai gyerekek törnek-zúznak, mindent fölfordítanak — mondja tehát Popper Péter pszichológus. Hiányoznak a szülők, hiányzik a szülői nevelés, elhaltak, eltűntek, stb. A gyerekek „gyökértelenek”. „Én – mint vallástalan — mondom, ilyenné válik az emberiség (tör-zúz, deviáns…), ha elvágjuk spirituális gyökereitől… Hát itt tartunk. — írja Popper Péter.

Szóval az én kérdésem: ki vagy te a húsvéti történetben?

  • Péter (a tagadó, de a feltámadásnál mégis tanú, aztán nagy vargabetűkkel mégis Róma első püspöke),
  • Júdás (az áruló, aki meg akarta toldani a családi kasszát, de megbánta és felakasztotta magát),
  • Szűz Mária, az édesanya
  • a Magdalai Mária (akit Leonardo Utolsó vacsora festményén is ott sejtenek egyes tudósok),
  • a katona (aki végrehajtja a parancsokat és titokban nagyon várja a 25 évnyi légiós szolgálat végét, hogy otthagyja a zűrös Galileát),
  • Pilátus, a római helytartó (aki nagyon kellemetlenül érzi magát ebben a „perben”),
  • János apostol, a szeretett tanítvány
  • valamelyik lator (Jézus két oldalán, közülük az egyik megtér, a másik tán nem)
  • … vagy a nyuszi?
  • … vagy a tojás?

A nyuszi egyébként aranyos és rá lehet vezetni vele a gyerekeket az ünnepvárásra.

Ha van ünnep!

A megfejtés: szerintem mindegyik szereplő én vagyok – azaz az OLVASÓ!

Csak olvasd el!

Káposzta Lajos