Arany a bronzkorból Kiskőrösnél
Vajon mióta él ember a kiskunsági homokbuckákon? Tették fel már a kérdést jó néhányan. A válasz az, hogy bizonyára régen. Az indoklás pedig az éghajlati változások, a Duna gyakori kiáradása, vagy akár a Római Birodalom közelsége az ókor végén.
Az a leletanyag, amit a régészek az elmúlt években Kiskőrös mellett, a döbrögeci határrészben megtaláltak, ékes és gazdag bizonyítéka egy kultúrának, melynek eddig ez a legjelentősebb bizonyítéka a Duna-Tisza közén.
A bronzkor közepe felé járunk, azaz a rezet és az ónt ötvözve bronzként már használják, de a vas errefelé még a távoli jövő. És van még egy fém, ami létezik, mégpedig a maihoz hasonlóan ékszerként: az arany.
Mint Wilhelm Gábor régész elmondta, a 11 elemből áll hajdani aranylánc a Duna-Tisza köze eddigi legjelentősebb középső bronzkori aranytárgy együttesének tekinthető. Láncszemek, csüngők, fonatdarabok alkották hajdan ezt a bizonyára egyedi ékszert. Rendkívül tiszta, 22 karátos arany, a meglévő darabok teljes súlya 17 dkg. Többi eleme valószínűleg szántás és egyéb földmunkák során tűnt el.
Miről mesél nekünk az ásatás többi lelete?
Nem volt előzmény nélküli a munka: 1951-ben Gombár Sándor itt szántva bronz csüngőket talált, melyet a Nemzeti Múzeumnak adományozott. 1965-ben egy római korból származó Victoria-szobor került elő ebből a határrészből. A feltárt anyag alapján egy középső bronzkori regionális központról van szó. Úgy 3.600-3.700 évvel ezelőtt itt egy kb. 120 cm magas mesterséges sziget emelkedett ki a mocsaras környezetből, melyet az ős-Duna egyik mellékága vett körül. A népet a régészeti leletek alapján az un. Vatya-kultúrához sorolják. A cseréptöredékek, bögrék, fegyverek, használati eszközök és a 76 db különböző típusú bronz ékszer mellett nagy értéket képez a csontból készült lószerszám elosztó csat.
A falu élete több elemből áll össze…
7000 m2 terület feltárása után a települést „klánszerű”-nek jellemzi a régész. A Duna-Tisza közén feltehetően 50-60, a találthoz hasonló központ létezhetett, akár több száz éven keresztül. Lovat tartottak, a nők karjukon fonatdíszt hordtak, főztek, harcoltak, vadásztak és bizonyára védték a területet az áradás ellen. Ne feledjük: ekkortájt máshol is léteznek víz melletti kultúrák! Gondoljunk csak az egyiptomi Középbirodalomra a Nílus mellett, vagy a görögöt bevezető Mykénéi kultúrára a Balkán félszigeten és Krétán!
A régészeknek az is külön öröm, hogy a területet csak részben érintette a műkincsrablás. A fémkeresős segítségnek örültek, de vigyázni kell arra, kinek a kezébe kerülnek ilyen eszközök! A műtrágyázás hiánya pedig a megtalált tárgyak állagát óvta a föld alatt, így ennek is van előnye ezen a kiemelkedő kutatási helyszínen. A feltárások és a terület felmérése a jövőben tovább folyik majd.
Káposzta Lajos
2016