Néhány hete ismét a média célkeresztjébe került a hazai cigányság. Ezúttal is negatívan — merthogy ami botrányos, az botrányos: nem sikerült igazságos döntésre vinni a hatalom megosztását illetve gyakorlását több romaszervezet között. Mi most egy kicsit más irányból közelítünk: a vallás felől. Merthogy a cigányok — vallásosak. Mivel genetikailag és nyelvileg a magyartól lényegesen elütő csoportról van szó, nem is mindig értjük, miről van szó. Aki volt már cigány temetésen, meglepődve tapasztalta a heves érzelmi kitöréseket, a halottsiratás és –búcsúztatás szokatlan formáit, a zenekart és az énekeket. Egyes helyeken szokás a sír kitéglázása, szőnyegekkel való feldíszítése, étel és ital, valamint pénz behelyezése. Azonban ne menjünk most temetésre, hiszen vannak a közelben kellemesebb élmények is: a soltvadkertiek egyik imaheti alkalmán a helyi cigányság bibliaköre szolgált sajátos egyházi énekekkel.  Dalaik, előadásmódjuk magával ragadó volt. Csengő hangon énekeltek a férfiak, az asszonyok és a gyerekek. Mióta működik a közösség? — kérdeztük a helyi a csoport és egyben a helyi kisebbségi önkormányzat elnökétől, Sztojka Gyulától.

• 1990-ben kezdtük el, azóta folyamatosan megállás nélkül az Úrnak szolgáltunk. Noha mi, cigányok katolikusok vagyunk, keresztyén csoportunkat a baptista gyülekezetből segítik, főleg Hufnágel Ádám és felesége.

Hogyan és hol zajlik egy-egy együttlét?

• A mi házunkban tartjuk a foglalkozásokat. 10-15-20-an jövünk össze vasárnaponként közös éneklésre és bibliatanulmányozásra. Imával kezdünk, majd ének és bibliaolvasás következik. A Hufnágel-házaspár elmagyarázza az egyes igeszakaszok jelentését, aztán pedig meg is beszéljük, hogy kinek mi a véleménye róla.

Miért tartja fontosnak a templomi szolgálatot?

• Mi a kultúra és a vallás mellett maradunk, a politikai hadszínteret félreraktuk. Ez utóbbi már többször is tévútra vitte a cigányságot. Ezt a népet ki kell hozni a lelki válságból, mert a rendszerváltást a vidéki cigányság nem mindenhol élte meg pozitív változásként. Vallom, hogy így kell megjelennünk a helyi lakosság előtt.

Váltunk: ez már Kárpátalja, egy színmagyar református falu. Illetve a statisztika így nem igaz, mert a színmagyarba egy jelentős cigány népcsoport is beletartozik, a „színreformátus” pedig csupán néhány éve valósult meg. Ekkor került ide Magyarországról N. N., fiatal lelkész, aki nevének és a helyszín elhallgatását kérte. Mint elmondta, az ukrán hatóságok már eddig sem nézték mindig jó szemmel azt a segélyhullámot, ami odaérkezett. Merthogy mi is történt? Ezt mondja el ő maga.

• Ez a falu nagyon megtetszett nekem: láttam a missziós lehetőséget, azt, hogy itt meg lehetne csinálni azt a programot, amit mindig is szerettem volna. A magyar lakosságot minőségi mezőgazdaságra tanítom meg, amihez minőségi gépeket és vetőmagot szerzek be. Ebben sok támogatót találtam már. A cigányoknak külön templomot építettünk az ő körzetükben, mellé pedig oktatási központot, ahol az ő gyerekeik járnak óvodába és iskolába.

Mi van a magyarokkal?

• Ők nem itt tanulnak, van külön iskolájuk. Így könnyebb a cigányoknak is, mert nincs az az érzésük, hogy ők rossz tanulók. Haladnak, ahogy tudnak.

Milyen az élet az iskolában?

• A tanítók vezetésével imával kezdődik a nap. Utána mindenki megy a maga foglalkozására: óvodások az óvodaira, iskolások az iskolaira. Kapnak tízórait, majd pedig ebédet is. A tanítás pedig olyan rend szerint történik, mint a rendes iskolában. Csakhogy itt más a ritmus és másra kell odafigyelnie a pedagógusnak. Vagy éppen azt is mondhatnám: sokkal több mindenre kell odafigyelni. Ilyen például a magyar nyelv helyes használata, a tisztálkodás és a viselkedési normák.

Hogyan fogadja maga a cigányság ezt a kezdeményezést?

• A többség örül neki, de van aztán olyan is, aki nem akarja elengedni a gyereket iskolába, nem érti, hogy ez fontos. Akárcsak Magyarországon. Itt annyival rosszabb a helyzet, hogy nagyobb a szegénység és a kilátástalanság. Mert ha bemegy az ember Beregszászra, akkor rögtön a szervezett cigánygyerek-koldusokkal találkozik. Odamennek az emberhez kéregetni, de mögöttük 20-30 méterre ott állnak a „felügyelők”, akik irányítják őket. Én szeretném, ha ezek a cigánygyerekek hitben nőnének fel, és ez megadná azt a tartást nekik, ami nem hagyja elzülleni őket.

Ma Magyarországon több száz olyan település van, amelyen a cigány lakosság több, vagy közel azonos arányban van jelen a magyar mellett. És noha az evangélikus cigány meglehetősen ritka, a felelősséget fel kellene vállalni. Hogy kinek és milyen mértékben? Ez bizony megér néhány asztali beszélgetést

Káposzta Lajos

2002