„A Hold éjjel mindig fényesebb” — különösen a Büdöstó partján
2001 nyarán új fejezet kezdődött a Soltvadkert melletti Büdöstónál: óriáscsúszda épült. Jeszenszki János és felesége, Dorák Andrea nagy energiával vágtak bele az üzemeltetésbe. Tették ezt annál is inkább, mert akkoriban még más idők jártak az országban: a válságnak nyoma sem volt, épp úgy, ahogy a csúszdaparkoknak és az élményfürdőknek sem nagyon. Azóta változott a világ: lettek szegényebbek, lettek gazdagabbak — és kialakult az a vendégkör is, akik a soltvadkerti óriáscsúszda miatt is kijönnek a partra. Mit gondol az üzemeltető a szezonkezdés előtt? — Erről Jeszenszkiné Dorák Andreával beszélgettem.
- Milyenek a legutóbbi nyarak? Gondolok itt a válság miatti kiesésekre.
Az biztos, hogy az első néhány év volt a csúcs. Azóta szinte folyamatos a vendégszám csökkenés. Viszont az utóbbi években beállt a létszám és a vendégkör: nincs okunk panaszra. Persze volt olyan időszak, hogy egy kicsit bele is fáradtunk: abban az évben kiadtuk egy alvállalkozónak a csúszda üzemeltetését. A következő évben aztán visszavettük — a törzsvendégek nagy örömére!
- Merthogy?
Nagyon szeretjük a gyerekeket! Ők szívesen jönnek hozzánk és mi nagy örömmel fogadjuk őket mindig. Mi vagyunk nekik a „csúszdás néni és a csúszdás bácsi”. Az itt táborozó iskolások, a családok és a napi kirándulók közül egyre több a visszatérő vendég. Volt már vak csoportunk is. Ekkor Ganev József is besegített a csúszdáztatásba. Nagy élmény volt nekik és nekünk is egyaránt.
- Poénos esetek?
Voltak, hát hogyne! Egy apuka befizette a két tizenéves lányát (vagy rokon lányokat, ki tudja?) csúszdázni. De nekik azt mondta, hogy ingyenes a csúszás, ha… ha nekem elmondják a napi jelszót. Ez pedig a következő: „A Hold éjjel mindig fényesebb” Persze én be voltam avatva, vártam is lelkesen a lányokat, akik tétován közeledtek. Láttam, hogy mondanák is, meg nem is. Aztán csak kiszedtem belőlük a „jelszót” és felengedtem őket „ingyen”. Hogy aztán odahaza hogy mesélték el a fura sztorit, már nem tudom.
- Legidősebb és legfiatalabb?
A legkisebb egy 11 hónapos gyerek volt — persze a sportos apuka ölében. A legidősebb pedig talán egy 82 éves bácsi. De a látogatók zöme azért a gyerekek korosztályából kerül ki.
- Hogy látjátok a tavat és a rendezvényeket?
Én itt nőttem fel: a szüleimmel gyakran sátoroztunk itt, tehát fel tudom mérni, milyen pozitív változások történtek itt az infrastruktúra terén. Sok minden szebb lett és jobb lett. Ezzel együtt sok mindent el kell magyarázni a vendégeknek. Például hogy a strandbelépőben nincs benne a csúszdabelépő. Aztán az éjszakai rendfelügyelet: minden évben vannak erős emberek, akik az éjszakát pad-, kuka- és lámpabontásra szánnák. Előfordult, hogy éppen a férjem rendszabályozta meg őket, merthogy rájuk fért… A rendezvényeknek örülünk, csak azt is tudni kell, hogy a sok ember a parton nem biztos, hogy nekünk ügyfél. Ugyanis a csúszdázáshoz kánikula kell: 25 C feletti hőmérséklet. Ha ez nincs meg, akkor talán még bemerészkedik a vízbe, de a csúszdára már biztos nem jön fel.
Minden esetre bizakodva várjuk a szezont — immár 6. éve áremelés nélkül.
Káposzta Lajos
2013
És ami a szomorú, hogy ma, 2017. május 7-én szembesültem azzal, amit már többen meséltek: a tél folyamán valakik nagy módszerességgel, kemény szerszámot igénybe véve, nem kétperces munkával léket ütöttek a csúszdán. A kár a tulajdonos szerint több mint százezer forint.