Cigánybűnözés vagy valami más?
Júliusban két fiatalember meggyilkolt egy gazdálkodót. Mind a tettesek, mind pedig az áldozat soltvadkerti volt! A döbbenet után rögtön felmerült bennem a kérdés: miért? Aztán pedig rögtön: ki lesz a következő? Akár áldozat, akár gyilkos? Érdekes módon ezeket a kérdéseket később mástól is visszahallottam. Kegyeleti érzést és emberi jogokat nem sértve igyekeztem tehát utána járni annak az útnak, amely ide vezetett.
Először is a gyilkosok: fiatal testvérpár, Antal és Tamás, akik rendkívül szegény körülmények között nőttek fel. Állami gondozottként, nevelőszülőknél lakva csak néha látogathattak haza eredeti családjukhoz Soltvadkertre. Nemzetiségük szerint az apa roma, az anya magyar származású. Az áldozat egy magányosan élő gazdálkodó, akit ismertek és „kinéztek maguknak”, majd este behatoltak a lakásába… A többi a hatósági vizsgálat feladata. Mi most a helyi érzések és vélemények közül nézünk meg néhányat.
Sztojka Gyula, a Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke
A soltvadkerti cigányok megdöbbentek az eseten és mélyen együtt éreznek a gyászoló családdal. Nem értjük, hogy lehet ilyet tenni. Az elmúlt húsz évben nagyon sokat tettünk azért, hogy a helyi és környékbeli cigányság beilleszkedjen a többségi társadalomba. A jó út a keresztény gondolkodás, munkahelyek teremtése és az ott történő rendszeres, jó munkavégzés, valamint a kulturális életben való részvétel. Vannak azonban néhányan, akiknél nem jó földbe hullott az elvetett mag: nem tudnak, nem akarnak, vagy nem mernek változtatni. A család, ahonnan a gyilkosok kikerültek, súlyos gondokkal küszködött. Nagyon sokszor kaptak támogatást munkalehetőség, mosógép, élelmiszercsomag vagy pénzsegély formájában. Szörnyű tettükre nem lehet indokot találni. Ezúton is köszönjük a rendőrség gyors munkáját, amivel további tragédiáknak tudták elejét venni.
Kolompár Gábor, a Terne Lulugya Tánccsoport vezetője
Nem gondoltam volna, hogy ide torkollik ennek a két fiatalembernek az élete. Tudod, én főleg gyerekekkel foglalkozom. Értékes embereket akarok nevelni. De hiába minden, ha akadályok merülnek fel. Ezek leginkább maguk a felnőttek, akik a gyerekekre másképpen hatnak, és rossz nevelést adnak. Sajnos velük már gyerekkorukban is akadtak problémák, amiért büntetéseket is kaptak. Ha úgy vesszük, a rosszra való hajlam sajnos mindannyiunkban megvan. Belőlük most kitört. Mi megszakítottuk a kapcsolatot ezzel a családdal. De hogyan lesz tovább?
A soltvadkerti családgondozók: Beischlagné Kerti Ilona, Borbényi Szilvia, Frank-Worm Klára
Ennek a gyilkosságnak a fő vesztese az áldozat: egy szív megszűnt dobogni! Rajta kívül más sérültjei is vannak: a gyilkosok családtagjai! Megszűnik, ill. sérül az ártatlanság vélelme: még nehezebben kapnak munkát és kiközösítik őket a többiek. Jelenleg egy kiskorú még él a háztartásban, akire különösen oda kell figyelnünk. A cigányság összefogását mutatja, hogy ezt a kiskorút magához vette egy másik család, akik azonban alig élnek jobban, mint az előzőek. Ha a felnövekvő nemzedék nem lát megfelelő életviteli példát, akkor felnőttként olyan csapdákkal találja magát szemben, amelyek óhatatlanul a rossz útra térítik.
Néhány gondolat a veszélyeztetett gyerekekről és családokról
Mindig nehéz és nagy tapintatot igénylő feladat a családi problémák feltárása és gondozása. A szegénység nem jár egyedül: sokszor velejárója az értelmi fogyatékos gyerek, az alkoholista szülő, a bűnözésre való hajlam megléte és egyéb viselkedési problémák. Soltvadkerten 90 családot gondoznak a gyermekjóléti szolgálat keretében. Sorsuk nem megnyugtató: egyre szűkülnek a munkalehetőségek, ami növeli a megélhetési bűnözés „szükségességét”. Ez természetesen nem lehet mentség sem a gyilkosságra, sem a rablásra! Sajnos nagyon sokan vannak olyanok, akik alapvetően nincsenek tisztában a jogaikkal, a kötelességeikkel és egyáltalán: nem tudnak kitölteni egy egyszerű kérdőívet és nem ismerik az alapvető társadalmi normákat.
És ez nem attól függ, hogy milyen nemzetiségű…
Káposzta Lajos
2010