Madárgyűrűzés a Szücsi erdőben
Madárodú madárodú hátán — kis túlzással ez a kép várja a sétálgató turistát a Kiskőrös határában fekvő Szücsi erdőben. Persze ilyenkor, téli időben szembetűnőbbek a kis házikók, melyeket az aktivisták tettek ki a fákra. Nyáron — épp ennek és a háborítatlanságnak köszönhetően — több tucat madárfaj fészkel és költ itt, a Kiskunsági Nemzeti Park védett erdejében.
És mi újság télen? Erre voltak kíváncsiak a helyi természetvédők, amikor február elején Kósa Gyula vezetésével madárgyűrűzést szerveztek. Ebben Agócs Péter, a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársa, természetvédelmi őrkerület vezető volt segítségükre, aki a magával hozott eszközökkel elvégezte a gyűrűzést és az adatokat külön naplóban vezetette.
A Magyar Madártani Egyesületnek Kiskőrösön 5-6 tagja van, akikhez társulnak még a szimpatizánsok és az érdeklődők. A túrán a nagy hideg ellenére mintegy húsz felnőtt és gyermek vett részt. A szervezők a két etető közelében hálókat feszítettek ki, és a csoport érkezésekor már számos madár várta a szabadulást. Főleg cinegék. „Ha egy ilyen cinkecsapat beledurran a hálóba, az elég riasztónak hat a többi madár részére és elkerülik ezt a részt” — hangzott a szakértő helyzetelemzés. „Nyáron nagyobb a szórás, akkor 20 fajtát is lehet fogni, mivel akkor több fajta madár él itt. Bár akkor egyszerűbb is lehet a gyűrűzés: az ismert költőhelyeken kivesszük a fészekaljat és úgy gyűrűzzük meg a fiókákat..”
Amíg az egyes példányokat gyűrűzte, Agócs Péter végig mesélt a hallgatóságnak. Így megtudhattuk, hogy több mint százéves a madárgyűrűzés a világon. Magyarországon az 1950-es évek végétől maradtak fenn a naplók. Az újra befogott, meggyűrűzött madarak sok mindenre adnak információt. Mivel tudni lehet, hol kapták a gyűrűt és mikor, következtetni lehet korukra, a vonulás irányára és a szaporulatra. Érdekes adat, hogy 1960-tól mintegy 150.000 széncinegét gyűrűztek meg Magyarországon. Kékcinege és széncinege — ez a két fajta a legelterjedtebb itt az alföldi ligeterdőkben. A széncinegéről megtudtuk, hogy az év madara idén. Erős a csőrük, ezekkel roppantgatják a magokat. Bizony, ügyesen kellett tartani, mert megtalálták az ember ujjának a legérzékenyebb részét — hogy fájjon.
A gyerekek főleg arra voltak kíváncsiak, hogy milyen jegyekből látja a szakember, hogy hím vagy tojó van a kezében. „Nézd csak!” — mondta a szakember — „A széncinege tojónak fekete csík látható a hasán, ami elvékonyodik, a hímeknél pedig kiterjed. Télen nagyon könnyű meggyűrűzni a széncinegéket az etetőknél, mert csapatosan járnak és így repülnek bele a hálókba. Nyáron viszont szétszélednek, elfoglalják a költőhelyeket. Na, ezt te engedheted el. Csak ne vissza a hálóba! Ez egy zöldike. A hímek nagyon szép zöldek. Ez a madár már a pintyfélékhez tartozik. Csőre egészen más, mint a cinegéknek: erős és vaskos. Ennek a madárfajnak jellegzetes hangja van.”
Emellett akadt még fenyőpinty és fenyőrigó is, akik nálunk téli vendégek. Átvonulóban vannak ilyenkor Magyarországon, de itt nem költenek. Harkály vagy fakopáncs is belekerült a hálóba, amely színes tollruhájával mindenkinek felkeltette az érdeklődését. Aztán eltelt a délelőtt — és 60 madárral ismét megszaporodtak a gyűrűzöttek a Szücsi erdőben.
K. L.
2011