Áprilisig semmi?
Mire és meddig hat a madárinfluenza?
November közepén kezdték komolyan venni, majd december végére teljesen leállították miatta a baromfitartást térségünkben. Azóta üresek az óriási ólak és baromfiüzemek több megyében is. Ez a madárinfluenza, melynek hivatalos jelzése: H5N8. Agresszív és hatalmas fertőzőképességgel bíró vírus, mely altípusa annak, amely 2006-ban pusztított (H5N1). Mint a szakemberek állítják, a terjedését nem lehetett megállítani, hiszen bárhogy bejuthat az ólakba: a szellőztetéssel, a ruházattal, és akár egy ajtónyitással, a léghuzattal együtt. Hivatalos álláspont az is, hogy a felettünk átvonuló vadmadarak szórják ránk a magasból, míg ők maguk esetleg csak hordozók és meg sem betegszenek tőle. Védőoltás ez ellen nincs. Tehát várni kell, de meddig is? És utána hogy indulhatnak újra a telepek?
A Tázláron élő dr. Kléh Zsolt és felesége, Zsófia több éve dolgozik a szakmában: Kiskunhalas, Kiskunmajsa, Tázlár, Bócsa, Soltvadkert és Öregcsertő területén látnak el baromfitelepeket. Mert ezek az üzemek állandó, szerződéssel végzett állatorvosi felügyelet nélkül nem működhetnek! Most ők is megpihennek kicsit. Mint mesélik, nagy volt a hajtás, és mindent megtettek, amit csak lehetett: ha az állomány még nem volt fertőzött, és vágáséretté vált, akkor egy negatív, tehát egészséges állapotot jelző tampon vizsgálat után indulhattak a baromfik a vágóhíd felé. Soltvadkert területén aránylag kevés helyen tenyésztenek baromfit. Egy selymesi háztáji gazdaságba bejelentésre mentünk ki, egy másik tanyán pedig a baromfiállomány pusztulását regisztráltuk. Ez egyben jelzés is arra, hogy a járvány nem válogat, jelen van és beleestünk a védőkörzetbe.
Hogy teljes legyen a kép: ha vírussal fertőzött állatot vágunk le, az önmagában nem veszélyes, hiszen ez a betegség emberre nem hat. Viszont éppen a továbbfertőzés veszélyét rejti magában — még a gondolat is. Vagy akár képzeljük el a reklámot: „Madárinfluenza miatt elhullott, de emberre nem veszélyes baromfi olcsón eladó”!
A viccet félretéve: nehéz napjai vannak a baromfitenyésztő vállalatoknak. Mert itt nem arról van szó, hogy néhány tanyasi ember összetákolta az óljait és időként belerak párszáz csirkét! Az 1980-as évek óta tartó folyamat mára több száz embernek biztosít komoly megélhetést környékünkön, kezdve a szállítótól és az etetőmunkástól egész a vágóhídi dolgozóig. Tóth Ilona a soltvadkerti székhelyű Liver-Land Kft. ügyvezetője egész nap telefonál, utazik, tárgyal. Sajnos még mindig vannak járvány-kitörések, mint például január 18-án Érsekcsanádon — mondja gondterhelt arccal. Ez meghosszabbítja a zárlatot az egész megyére! És még nincs vége. De ha vége is lenne, akkor ott a fertőtlenítés, amelyhez legalább +4 C fok szükséges. Emellett el kell szállítani az ott lévő takarmányt, amely — a fertőzött állatokhoz hasonlóan — ugyancsak megsemmisítendő.
- És ha minden jóra fordul, vajon lesz-e még magyarországi alapanyag?
Az megoldott: vannak távol eső telepeink, ahonnan bármikor hozunk kislibát és mulard kacsát. Viszont ahogy itt elemezzük a helyzetet, Soltvadkert környékén legalább áprilisig helyben járás lesz a tenyésztőknek!
És hogy mit jelent ez a helyben járás? Pálfi Viktória a bócsai Ciró Kft ügyvezetője azt mondja, hogy egyelőre nem küldenek el senkit: szinte kapóra jött, hogy elvégezzék a lassan aktuális karbantartási munkálatokat. A szokásosnál is átfogóbb, teljes nagytakarítás és fertőtlenítés pedig amúgy is követelmény egy ilyen járvány után. Igyekeznek megtartani az állandó 8-10 dolgozójukat, akár munkaerő átcsoportosítás árán is.
December közepén le szoktunk állni néhány hétre — meséli egy másik tanyasi család. Kell pihenni egy kicsit, no meg amennyire sok kacsa-liba elfogy az adventi időszakban, annyira visszaesik a fogyasztás januárban: egy csapásra a disznóhúst kezdik el keresni az emberek. Ezt mi tudjuk, és ilyenkor minden cégcsoport biztosítja a beszállítóinak a lélegzetvételnyi szünetet. Csak ez most nem az.
Bizony nem! Ilyenkor a tartalékaikból élnek, és emellett fizetni kell például a modern ólak építésének banki törlesztését — kinek mennyit. Gond a munkások elvesztése is: ha nem veszik vissza ugyanis tavaszig a kijelentett, de már bevált (és gyakran román állampolgárságú) dolgozókat, akkor azok máshol helyezkednek el. Akkor pedig ki marad?…
Amit a tenyésztők kifogásoltak, az nem maga a járvány hatása volt: aki állattartással foglalkozik, számolnia kell ezzel. Sokkal inkább felvetődött a takarmánnyal történő fertőződés gondolata, amit azonban a szakemberek teljességgel irreálisnak tartanak. Mások a megsemmisítés módját, a szárazjeges, fullasztásos megoldást tartják méltatlannak. De vajon mi lenne humánusabb, olcsóbb és hatékonyabb? Kérdéses az is, hogy a zárlatot a megye, vagy az egész Dél-Alföld területét tekintve oldják majd fel, figyelembe véve a járvány utolsó megjelenésének időpontját — és ahhoz még 30 napot hozzáadva.
Végezetül
Nekem, mint laikusnak furcsa, hogy a háztájiban tartott baromfi nem sok helyen fertőződött meg. Anyósom tyúkjai tehát edzettek — vagy nem barátkoznak vadlibákkal?
Káposzta Lajos
2017
(A cikk nem jelenhetett meg a Vadkerti Újságban)